Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
nyésztő gazdaság a kiskunsági: a legtöbb juh számosállattal rendelkezik (445) és a sűrűség is meghaladja a 30-at. Nagy kiterjedésű legelői vannak, a gazdaság összterületének több mint felét a legelők foglalják el. E gazdaságban a juh összes számosállatból való részesedése is magas (28%), az átlagosnak háromszorosa. Fő profil a törzskos-tenyésztés, továbbá a gyapjú- és tejtermelés. Kiemelkedő a juhtenyésztés még a nagykőrösi, bösztöri, vecsési, helvéciai gazdaságban, ahol az összes számosállatnak 17—21%-a a juh, a sűrűség is magas, 16—40 számosállat jut 1000 kh mezőgazdasági területre. E gazdaságokban a tenyésztés elsősorban a gyapjú-nyerésért történik, amit mutat az átlagosnál (38,9%) alacsonyabb, 28—37%-os anyarészesedés. A legtöbb gyapjút a kiskunsági, nagykőrösi és a bösztöri gazdaság szolgáltatja. A felsorolt gazdaságok, amelyekre jellemző a juhtenyésztés, a vecsési kivételével kiterjedt legelőkkel rendelkeznek. Az összterületnek mintegy 25—40%-a sovány rét és legelő. Ezek egy része szikes ill. homokos; másra, mint juhlegelőnek, nem is igen használható. Megemlíthető még a fehértói, táj ói, hildpusztai gazdaság juhtenyésztése, ahol az állomány szám szerint már kisebb, de a sűrűség az átlagot meghaladja (21—26 juh számosállat/1000 kh), és átlag fölötti az összes számosállatból való részesedés is. E gazdaságokban nagyobb a jelentősége a tejtermelésnek is. Az állattenyésztésben kicsiny a juhászat szerepe néhány gazdaságban (városföldi, izsáki, bajai), ahol az összes számosállatnak csak 2—9%-a juh, de a kiemelkedő tejtermelés miatt ezek is említésre méltók. E) A FŐ ÁLLATFAJOK TENYÉSZTÉSÉNEK ÖSSZEFOGLALÓ ÁTTEKINTÉSE Az állattenyésztés a Duna—Tisza közén általában visszaesett, ill. nagyon lassan fejlődik. Ézt bizonyítja az is, hogy az összes számosállat ma még mindig kevesebb, mint a harmincas évek közepén (53. táblázat). Területünkön erőteljesebb fejlődés csak néhány évvel ezelőtt, az ötvenes évek közepén indult meg. Ugyanebben az időben az országos helyzet megállapodottságot mutat, ill. az egyes állatfajokon belüli eltolódások az összes számosállaton belül kiegyenlítődtek, így az összes számosállat nagysága nem változott. A Duna—Tisza köze állattenyésztésének az utóbbi években történő gyorsabb fellendülése következtében jelentősége megközelíti az 1935-ös állapotot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy országos méretekben kiemelkedőnek lehetne tekinteni, sőt elmaradottnak mondható. 1935-ben és 1957-ben ugyanis az ország számosállatállományából a Duna—Tisza köze 13,5, ill. 13,3%-kal részesül (a mezőgazdasági területből való részesedése kb. 16%). Az állattenyésztés fejlesztése tehát indokolt és szükségszerű. Ezt a követelményt még inkább alátámasztja az a körülmény, hogy a lakosság gyarapodásával nem tart lépést az állatállomány növekedése. 1895-höz viszonyítva ma közel 5%-kai kevesebb az 53. TÍBliZAI Az összes számosállat alakulása 1935—1957 között (%) Megnevezés 1935 1947 1954 1957 A Duna—Tisza közén . .100 75 85 97 Országosan .......................100 63 99 99 237
