Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
110. ábra. A koca százalékos aránya a sertésállományból hat el a budapesti piac vonzó hatásától, de még inkább a lakosság foglalkozási megoszlásának. Ez kitűnik abból is, hogy itt sokkal nagyobb az összállományból a gazdaság nélküli állattartók részesedése, mint a Duna—Tisza köze többi részén: a váci, gödöllői, ráckevei, monori járások községeinek többségében 10—20% közötti. Számos helységben pedig a földterülettel rendelkezők állománya kisebb, mint a gazdaság nélkülieké, így elsősorban a nyaralóhelyeken (Alsógöd, Felsőgöd, Sződliget, Gödöllő stb.) és ipari településekben (Dunakeszi). A gazdaság nélküliek sertésállományának nagysága tekintélyes még az olyan településekben is, ahonnan sokan járnak be dolgozni a fővárosba, vagy amelyek fontos vasútvonal mellett helyezkednek el (Dunaharaszti, Vecsés, Csömör, Kerepes, Kistarcsa, Isaszeg, Gyömrő, Üllő stb.). Az előbb említett helységekben nagy számban élnek nem mezőgazdasági foglalkozású emberek (nyugdíjas, munkás, vasutas stb.), akik a vidéki körülmények között nagyobbrészt csak saját szükségletükre tartanak és hizlalnak sertést. Tenyésztéssel, az állomány szaporításával nem foglalkoznak, hanem a megvásárolt malacokat, süldőket nevelik fel és hizlalják meg. A Duna—Tisza köze É-i részén intenzívebb tenyésztés csak az aszódi járás É-i és a váci járás K-i felében figyelhető meg. Ez megmutatkozik a nagyobb sűrűségben (30—50 sertés számosállat 1000 kh mezőgazdasági területre) és a kocaállomány nagyobb arányában (5—15%). Jelentősebb sertéstenyésztés csak Cegléd—Dömsöd vonalától D-re alakult ki, ahol kevés község 206
