Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

%

ЕШ -зо

30-34

35-39

40-44

45-49

50-54

55-közén (107. ábra). Nagyon kevés az olyan település, ahol az elmúlt két évtized alatt növekedett a lóállomány és a kanca aránya. A lótenyésztés inkább területünk D-i felén, nagyjából a mai Bács megye és Csongrád megyének a Duna— Tisza közére eső részén érvényesült, míg az É-i részén, a főváros környékén széles félkör alakú sávban a lótartás volt a jellemző. Ez tükröződik a kanca arányának területi elhelyezkedésében is. Az itteni állomány egy része tehát nem saját nevelésű, hanem vásárlás útján került az állomány keretébe.

A kanca összállományból való százalékos részesedése mindkét időpontban (1935, 1957) a főváros környékén a legkisebb. 1935-ben az arány az egyes községek között nagyon különböző volt, főleg a ráckevei, dabasi és monori járásban (20—50%). Ezzel szemben a fővárostól É-га, a váci járásban, a gödöllői járás Ny-i és az aszódi járás É-i felében az egyes községek között nagy különbségek nem fordultak elő. A kanca aránya a legtöbb esetben nem éri el a 30%-ot sem, és mindössze négy községben található 30—40% közötti részesedés. 1957-ben a váci járásban már változatosabb nagyságú arányok alakultak ki (20—60%), tehát a tenyésztésben fejlődési tendencia mutatkozik. A gödöllői járás nagyobb részén változatlan, sőt a járás K-i részén jelentősen csökkent is az anyaállat részesedése, és csak két helységben haladja meg a 30%-ot, de már az is hanyatlást mutat az 1935-ös állapottal szemben. Megcsökkent és egyöntetűbbé vált az arány a monori és dabasi járásban is. A rác196