Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

kévéi járásban nagyobb változások nem következtek be, de az egyes községek között kiegyenlítettebbé vált az anyaállat részesedése.

Legintenzívebb lótenyésztés Dunavecsétől Bajáig a Duna völgyében alakult ki, ahol 1935-ben Kalocsa, Apostag, Dusnok, Fájsz, Foktő kivételével a kanca 55% fölötti részesedése domborodott ki. Ez az eléggé összefüggő, magas aránnyal rendelkező terület ma már feldarabolódott, heterogénebbé vált. A Harta és Homokmégy között elhelyezkedő községekben 45—50%, Hartától É-ra 40—45% a kanca aránya, míg Dusnok—Hajós környékén 35—40%. Lényegesen kevesebb a kanca a homokhátság középső részén. Míg 1935-ben Kunszentmiklós, Lajosmizse, Kecskemét, Jászkarajenő helységektől D-re az országhatárig és К-re a Tisza vonaláig néhány község kivételével az anyaállat aránya igen magas volt (45—60%), nagyobb részén 50—60% között ingadozott, az 50%-ot csak a Duna—Tisza köze DK-i sarkában, a szegedi járásban és néhány bácskai községben nem érte el; ugyanakkor 1957-ben a kecskeméti, a volt kunszentmiklósi, kiskőrösi járás legtöbb községében már nem éri el a 40%-ot sem. Kisebb (5—10%) csökkenés tapasztalható Csongrád, Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Kiskunhalas környékén, a bácskai területen és Sükösdtől D-re a Duna mentén. Tehát az intenzívebb tenyésztési terület összezsugorodott, és nagyjából Bajától Csongrádig egy széles sávban, továbbá a Duna völgyében — Bátya, Hajós környékének kivételével — a legjelentősebb.

c) A ló részesedése az összes számosállatból

Ha az összes számosállatból a lóállomány százalékos részesedését vizsgáljuk, megállapítható, hogy az elmúlt 20 év alatt általában csökkent. Országosan a ló az összes számosállatnak 19,2%-a (1935-ben 23,5%). A Duna—Tisza közén lényegesen nagyobb az állattenyésztésen belül a lótenyésztés szerepe. Az összes számosállatból 28%-kal részesedik, és 20 év alatt a csökkenés is kisebb (2,6%), mint országos átlagban. A ló részesedésének területi vizsgálatánál eléggé egyöntetű kép alakul ki (106. ábra).

A Duna—Tisza közén általában 20—40% között ingadozik a lóállomány összes számosállatból való részesedése. Ennél magasabb arány kevés községre, a településeknek kb. 9%-ára jellemző; ezeknek többsége is a főváros környékén található. A lóállomány legmagasabb részesedése — 40—60% — mindkét időpontban a főváros É-i részén, annak közvetlen szomszédságában Fót, Csömör, Mogyoród, Szada, Veresegyház községekben, távolabb pedig Túra környékén figyelhető meg. E helységektől É-ra különösebb változás nem következett be, mindkét időpontban kevés, 15—30% a ló az összes számosállatból.

A tenyésztés jelentőségének hanyatlását jelzi az a körülmény is, hogy 1935-ben nagyjából Ceglédtől D-re az országhatár, К-re pedig a Tisza vonaláig húzódó területen a ló jelentős százalékban (30—50%) részesült az összes számosállatból; különösen magas volt aránya (40—50%) Kecskemét környékén. Ez a magas arány ma már szinte kivétel nélkül minden helységben visszaszorult általában 10%-kal, de egyes községekben — Bugac, Városföld — megközelíti a 20%-os visszaesést is. Nem változott a helyzet Kiskőrös környékén, ahol ma is eléggé tekintélyes (30—50%) a ló részesedése. Hasonlóan a 20 évvel ezelőtti állapotot tükrözi minimális változásokkal a Duna menti árterület és a bácskai községek helyzete is.

197