Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

106. ábra folytatása

A ló százalékos részesedése az összes számosállatból

%-20

20-29

30-39

90-99

50-különösen szembetűnő a homokhátságon, itt is elsősorban Kecskemét környékén, ahol a ló korábbi 20—30%-os részesedése 40—50%-ra emelkedett. A lótenyésztés előretörését, az állattenyésztésen belüli súlyának növekedését elsősorban a mindinkább kibontakozó és az apró parcellákon, kisárutermelésen alapuló mezőgazdasági művelés idézte elő.

A 30-as évek közepére azonban már kialakult a kellő nagyságú lóállomány, és ettől az időtől fogva a lótenyésztés ill. a lótartás már stagnáló képet mutat, számszerűleg már nemigen változik. A második világháború a lóállomány létszámában is súlyos károkat okozott, az 1935-ös állománynak országosan kb. 40%-a maradt meg. A Duna—-Tisza közén kisebb volt a veszteség, mint országosan. Vagyis ha az 1935-ös állapotot vesszük alapul, kb. 12%-kal volt nagyobb az állomány, mint az ország más területein.

4. A LÓTENYÉSZTÉS JELENLEGI HELYZETE

A háború okozta veszteség pótlása igen lassú, még az 1957. évi létszám sem éri el a 20 évvel korábbit, de ma már nincs is szükség akkora lóállományra (45. táblázat).

13 Duna—Tisza köze

193