Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
Megcsökkent az összállományból a kanca aránya is. Itt azonban az állandóan csökkenő tendencia nem tekinthető egészségtelen, gazdaságilag káros folyamatnak. A lóállomány változási iránya az elmúlt évek gyarapodása ellenére a jövőben feltétlenül és szükségszerűen stagnáló, sőt hanyatló kell hogy legyen. Ez természetes következménye a me- 45. táblázat zőgazdasági élet nagyüte-A lóállomány alakulása 1935—1957 között (%) ^fejlődésének, nagyarányú gépesítésének, amely a fő mezőgazdasági munkákból (talajművelés, növényápolás, betakarítás, szállítás) mindinkább kiszorítja az igavonókat; sőt a közlekedés fejlődésével a ló ez irányú szerepe is hanyatlásnak indult. Ennek ellenére még mindig gyakori jelenség — gyakran szubjektív okokból, a magyar paraszt lószeretetéből —, hogy a ló a legmegbecsültebb jószág. Számos helységben szükségtelenül és indokolatlanul magas a lovak száma, melyeknek tartása az állattenyésztés egyéb ágainak rovására történik. A legjobb takarmányt elhasználja a tejhasznú szarvasmarha elől, mivel a ló is nagy tömegű szálastakarmányt fogyaszt. A Duna—Tisza köze állattenyésztésében kiemelkedő jelentőségű a lótenyésztés, amit bizonyít az a körülmény is, hogy 1935-ben az ország lóállományának 17,6%-a volt itt, 1957-ben pedig 19,4%-a, ami lényegesen meghaladja a többi állatfaj részesedését. A kiterjedt tanya világ, a nagyarányú zöldségtermelés és ezzel kapcsolatos piacra szállítás indokolja a lótartásnak ezt a — még ma is — magas arányát. Természetesen nagyon fontos annak figyelembevétele, hogy jelenleg a mezőgazdasági munkák végzése is tekintélyes mennyiségű igaerőt igényel. A mezőgazdaság gépesítése ugyanis ez ideig eléggé egyoldalú, nagyobbrészt a talaj művelésre összpontosult, és a gépállomások lényegében csak a termelőszövetkezetekben végeztek munkát. Ennek oka volt részben a szűk kapacitás, de nem utolsósorban az is, hogy a kicsi parcella a gépi művelésre nem alkalmas. a) A ló számosállatsűrüség A Duna—Tisza köze országos átlagnál erőteljesebb lótenyésztése megmutatkozik az 1000 kh mezőgazdasági területre jutó ló számosállat vizsgálatánál is. (A ló számosállatra való átszámításánál 0,75-ös kulcsszámot alkalmaztam.) Amíg országosan 45 ló számosállat jut 1000 kh-ra, addig a Duna—Tisza közén 52, vagyis az átlagos sűrűségnél 7-tel több. Ez a magas sűrűségi érték az egyénüeg gazdálkodók tartásának az eredménye, náluk ugyanis 66 ló számosállat jut 1000 kh mezőgazdasági területre. Mint már az előző adatokból ismeretes, a lótenyésztés visszaesett, ill. még nem érte el az 1935-ös színvonalat. Nincs is szükség arra, hogy azt elérje, mivel az elmúlt húsz esztendő alatt, különösen 1945 után a mezőgazdaságban bekövetkezett változás, vagyis a szocialista gazdálkodás kibontakozása, a gépesítés fejlődése és kiterjedése a lótartás jelentőségét mind szűkebb térre szorítja. Megnevezés 1935 1947 1954 1957 Ló: A Duna—Tisza közén ..100 64 78 89 Országosan ....................... Lóból kanca: 100 52 77 81 A Duna—Tisza közén ..48 44 42 38 Országosan ......................43 44 42 39 194
