Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
III. FEJEZET AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLŐDÉSE ÉS JELENLEGI HELYZETE A) TAKARMÁNYBÁZIS Az állattenyésztés színvonalának emelése érdekében a Duna—-Tisza közén nélkülözhetetlen a mainál jobb és biztosabb takarmánybázis megteremtése, mivel jelenleg a nagymérvű takarmányhiány gátlólag hat a további fejlődésre. A takarmánybázis milyensége, vagyis annak minősége és mennyisége szabja meg az állattenyésztés jellegét. A takarmánybázis szempontjából legnagyobb súllyal a szántóföldi takarmánytermelés szerepel, mivel a rétek és főleg a legelők aránya a mezőgazdaság belterjesebb irányba való tolódásával, a szántó térhódításával — elsősorban a vályogterületeken — erősen megcsökkent. Szükségszerűen egyre nagyobb mértékben kell tehát kiegyenlíteni a természetes kaszálók és legelők takarmányhozamát. Az állattenyésztés szempontjából elsősorban az évelő pillangósoknak nagy a szerepe. Érvényes ez általánosan, de különösen a Duna—Tisza közén, ahol a rét-legelő zömmel gyenge minőségű, kis terméshozamú. Elsősorban a homokhátságon, még a meglevő állatállomány takarmányszükséglete sincs kellő mértékben fedezve. A takarmányhiány következtében a gyenge takarmányok — szalma, kukoricaszár stb. — csak az életfenntartást biztosítják, így az állati terméshozamok igen alacsonyak. Szükséges tehát kialakítani a különböző talajféleségekre legalkalmasabb, az éghajlati adottságoknak legmegfelelőbb takarmányok termelését. A szántóföldi takarmány termelés, a rétek, legelők mellett természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni az üzemi mellékterméket, hulladékanyagot sem (cukorgyári répaszelet, melasz, olajpogácsa, korpa, zöldségfélék hulladékai stb.). 1. A SZÁNTÓFÖLDI TAKARMÁNYTERMELÉS A szántóföldi takarmánytermelésben igen jelentősek a szálastakarmányok. Közülük legfontosabb a lucerna. Zölden és száraz takarmányként felhasználva egyaránt értékes. Különösen értékes a magas emészthető fehérjetartalma miatt, amely nagyon fontos a növendékállatok egészséges fejlődése, a tehenek tejelése szempontjából. Zölden, a növényzet korától függően, 2,5— 2,9% az emészthető fehérjetartalma —minél fiatalabb, annál több. Keményítőértéke 9—10%. A homokhátságon azonban már megközelítőleg sem ilyen magas a lucerna fehérjeértéke, kb. csak fele, s ez még súlyosbítja a homoki területek fehérjehiányát. A magas fehérjetartalom mellett a lucerna nagyon sok biológiailag értékes tápanyagot, vitamint tartalmaz. Emellett termésének nagy tömege, jó sarjadzó képessége következtében az állattenyésztés egyik 153
