Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
legfontosabb és legolcsóbb takarmánynövénye. Legfontosabb a szarvasmarha- és lótenyésztésben. Jól alkalmazkodik a természeti viszonyokhoz, bírja a fagyot és szárazságot egyaránt, viszonylag igénytelen a talajokkal szemben is. A jó minőségű lucernaszénának van az összes szénafajták közül a legmagasabb emészthető fehérjetartalma (13%). A széna táplálóértékét nagyban befolyásolja a kaszálás időpontja. A késői kaszálás ugyan nagyobb, de értéktelenebb tömeget eredményez, és kihatása a gyengébb sarjadzásban is megmutatkozik. A kaszálást tehát a jó minőségű szénanyerés érdekében a virágzás előtt kell elvégezni. A másik fontos, nagy tápértékű takarmánynövény a vöröshere. Nála csak a lucerna jobb ; emészthető fehérjetartalma zölden 2,0—2,2%, keményítőértéke 10—12%. Szénának elkészítve is kitűnő takarmány, 6—10%-os emészthető fehérjét, 26—36%-os keményítőértéket tartalmaz. A lóherének — hasonlóan a lucernához — a virágzás után már gyorsan csökken a tápanyagtartalma. A lóhere már sokkal érzékenyebb a fagyra és az aszályra. Nem optimális számára a meszes talaj sem, és a leggyengébb termést a homokon adja. Tápanyagokban szegényebb, de még mindig értékes pillangós a baltacím. Zölden az emészthető fehérjetartalma 1,8%, keményítőértéke 9%, szénának elkészítve pedig 7,2% emészthető fehérjét és 25% keményítőértéket tartalmaz. Bírja a szárazságot, szereti a meszes talajokat. Viszonylag kielégítő termést ad a homokon is, de itt a szára durvább és ritkább levelű. A zabosbükköny tápanyag (fehérje, keményítő) szempontjából nagyjából egyenlő értékű a baltacímmel. Szénaértékét azonban erősen befolyásolja a keverék aránya ; a zab magas aránya lecsökkenti az értékét. A talajok iránt nem nagyon érzékeny, de a homokra az őszi (szöszös) bükköny alkalmasabb. A Duna—Tisza közén, különösen a homokhátságon nagy a szerepe a takarmánybázis kialakításában a somkórónak, amely kettős hasznosítású lehet. Zöldtrágyának vetve növeli a talaj termőerejét, ezzel a nagyobb takarmánytermelési lehetőségeket. Takarmányként felhasználva is igen értékes. Zölden a bimbózás kezdetén 1,9%-os emészthető fehérjetartalommal rendelkezik és szénának elkészítve is eléggé magas a tápértéke: 8—11% a fehérje- és 27—35% a keményítőértéke. Szénának a virágzás előtt kell kaszálni. A somkóró szélesebb körű elterjesztésével tehát csökkenne a homokhátság nagymérvű fehérjehiánya; az összes szálastakarmányok közül ennek termésére lehet számítani a legbiztosabban. Értékes fűféleség a szudáni cirokfű is. A fűfélék közül a legmagasabb fehérje- és keményítőértékkel rendelkező takarmányok közé tartozik. Fehérjearánya 5,9%, keményítőértóke 32%. Dúslevelű, erősen bokrosodik és a szárazságot is igen jól elviseli, sarjútömege is nagy, a homoknak szintén hasznos takarmánynövénye. Nagy jelentősége ellenére sem nyert még kellő teret a szegletes lednek termelése. Ennek fontossága különösen a homokon emelkedik ki, mivel igen magas a fehérjetartalma : zölden 2,5%. A felsoroltakon kívül még számos takarmánynövény van viszonylag alacsonyabb tápértékkel, úm. a csalamádé, muhar, nyúlszapuka, tarackos tippan, bíborhere (1% körüli az emészthető fehérjetartalom), vagya még ennél is jobb szarvaskerep, takarmányborsó, csillagfürt. A szálastakarmányok termelése az egész Duna—Tisza közén kicsiny, és különösen kevés a homokhátságon. A homokon az összes szálas együttesen 154
