Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
szektorban a legmagasabb. Az állami gazdaságok zöme a régi nagybirtokos területeken, elsősorban a Duna mentén helyezkedik el. A községi, továbbá ismeretlen kezelésben levő gazdaságok területét nagyobb részben egyéniek, kisebb részben a termelőszövetkezetek hasznosítják. A vetésszerkezet (36. táblázat) általában mindenben megegyezik az egyéni szektoréval. 2. Az egyes társadalmi szektoroknak a Duna—Tisza közi növénytermelésben játszott szerepét csak részben fejezi ki a vetésterületi megoszlás, emellett figyelembe kell venni a terméseredmények szektorális különbségeit is (39. táblázat). 39. TÁBLÁZAT Néhány fontosabb növény 1957. évi termésátlaga szektorok szerint Növény Állami gazdaságok és vállalatok Mezőgazdasági termelőszö vetkezetek Egyéni és egyéb gazdaságok Növény Állami gazdaságok és vállalatok Mezőgazdasági termelőszö vetkezetek Egyéni és egyéb gazdaságok Őszi búza ..............11,9 10,7 8,4 Takarmányrépa ...192,0 189,2 186,5 8,3 7,4 5,7 Lucerna...................13,4 19,4 24,5 Őszi árpa................14,7 13,5 12,8 Vöröshere ..............13(0 16,6 20,7 Tavaszi árpa ....10,8 11,0 9,9 Csalamádó Zab..........................8,8 8,3 8,2 és silókukorica . .105,0 111,0 140,0 Kukorica................12,3 12,5 13,2 Zöldborsó................9,8 14,0 16,7 Burgonya................47,5 55,0 53,7 Paradicsom............70,0 64,0 92,0 Cukorrépa..............138,0 148,0 133,0 Azoknál a növényeknél, melyeknek termelésében érvényesülnek a nagyüzemi gazdálkodás előnyei (gépi munka, okszerű trágyázás, megfelelő elővetemény stb.), szembetűnően jobbak a szocialista szektor eredményei, elsősorban természetesen az állami gazdaságoké. A sok kézimunkát igénylő kukorica és burgonya esetében, ezenkívül a zöldségféléknél és szálastakarmányoknál fordított a helyzet; határozottan megmutatkozik az állami szektor munkaerőhiánya. 3. A szőlő- és gyümölcstermelés szektorális megoszlására vonatkozóan nem állanak kellő adatok rendelkezésre. 1956-ban a szőlőterületek háromnegyedrésze volt az egyéni gazdaságok birtokában, mintegy 6,5%-a termelőszövetkezeti, majdnem 8%-a állami ill. községi kezelésben állott, a fennmaradó 10% pedig a tartalék- és elhagyott földekből adódott (8. táblázat). Azóta — becslések szerint — jelentősen csökkent a termelőszövetkezetek, viszont némileg növekedett az állami szektor 40. táblázat szőlőterülete. Mivel az állami szőlőgazdaságokban nagyon sok a fiatal telepítés, még alárendelt szerepet játszanak a bortermelésben (40. táblázat). A gyümölcstermelés szektorális szerkezete nagy vonalakban hasonló a szőlőtermeléséhez. Bor felvásárlás a Duna-Tisza közén 1958-ban Szektor 1000 hl % Egyéni gazdaságok.......................1141,0 20,0 69,0 92,8 1,6 5,6 Termelőszövetkezetek................... Állami gazdaságok és vállalatok Összesen ...........................................1230,0 100,0 152
