Sándor Gézáné (szerk.): Adalékok Pest megye felszabadulás utáni történetéhez. MSZMP Pest megyei Bizottsága Archívuma (Budapest, 1987)
Szabó József: Az MDP politikai irányvonalának érvényesülése Pest megyében 1953 júniusától 1955 márciusáig
A párt és az állami szervek kapcsolatában a pártirányitás direkt eszközei domináltak, sőt kizárólagossá váltak, ami ahhoz vezetett, hogy "a megyei apparátus dolgozott a tanács, a tömegszervezetek helyett is." A megyebizottság napirendjén több olyan operativ kérdés is szerepelt, mellyel a megyei tanácsnak, illetve osztályainak kellett volna foglalkozni. Természetes, hogy ha a tanácsi testület elé kerültek ezek a kérdések, nem volt vita. "Apró kérdésekben is szaladnak a pártbizottság osztályaihoz", ezért a megyei tanács a megyei bizottság árnyékává "fiókszervezetévé" vált. E stilust az irreális tervek kényszeritették ki, hiszen a terveket teljesiteni kellett - sőt kialakult gyakorlat szerint túlteljesíteni -, ezért a jelentősebb akciókban a pártbizottság apparátusa a tanács helyett intézkedett, dolgozott. Egy idő után pedig kialakult az a szemlélet, hogy "amig magyarázunk, addig meg is csináljuk"./4^ A legsúlyosabbnak azonban az ideológiai felkészületlenséget tartották. Ezen belül is azt, hogy a párttagság az elméleti alapok hiánya miatt a jelenségek mélyét, okait nem érthette meg, a marxizmus-leninizmust is csak szavakban hangsúlyozták, de a gyakorlatban, a szövetségi politikában, a pártdemokráciában kevésbé tudták alkalmazni. A pártiskolákon és a különböző tanfolyamokon szerzett ismeretek pedig dogmává váltak. A párttagokra jellemzővé vált "az önálló gondolkodás hiánya". 1^1 Az agitációs érvek pedig, melyeknek a gyakorlat ellentmondott, hitelüket veszítették. A megyei pártválasztmány ülését követően augusztus 25-én üzemi pártbizottsági, városi és járási bizottsági üléseken elmondták biráló megjegyzésüket a megyei irányítással kapcsolatban is. Kifogásolták a parancsolgató hangnemet, az indokolatlan felelősségre vonásokat, a megyei instruálás módját, egy-egy járás, város vezetéséről, apparátusról kialakult vélemény felszínességét. Saját tevékenységüket önkritikusan vizsgálva megállapították, hogy a választmányok szerepét maguk is lebecsülték, választmányi ülést sokszor nem tartottak. Az önkényeskedés, a személyi vezetés, a tömegkapcsolatok hiánya az alsóbb szintű pártszervek munkájában is megnyilvánult. Elsősorban a kialakult munkastílust, módszereket birálták, az önkritika azonban sok helyen túlzó módon önostorozásba csapott. 96
