Sándor Gézáné (szerk.): Adalékok Pest megye felszabadulás utáni történetéhez. MSZMP Pest megyei Bizottsága Archívuma (Budapest, 1987)
Szabó József: Az MDP politikai irányvonalának érvényesülése Pest megyében 1953 júniusától 1955 márciusáig
Ugyanakkor még a viszonylagosan mérsékelt kilépések miatt is sokszor érte birálat Pest megyében az uj politikát. A kényszerítő rendszabályok csökkentését, s a falusi kizsákmányolok befolyásának növekedését és hatását a politika engedményeinek tulajdonították. Ezek a hatások kétségtelenül hozzájárultak a termelőszövetkezetekből kilépők elhatározásához. Az ok azonban más volt: a korábbi időszak sérelmei, anyagi gondjai, az igazságtalanságok, a vezetők önkényeskedése és gyengesége. A bomlási folyamat pedig már 1952-53 telével kezdetét vette. A kilépők zöme kis- és középparaszt volt, jórészt olyanok, akik 1952 nyara után kényszer hatására léptek be. A kilépőket az sem akadályozta - bár éles összeütközések és feszültségek forrása volt -, hogy hátrányosan érintette őket a termelőszövetkezetek elhagyása, hiszen többnyire rosszabb minőségű földet kaptak vissza, mint amilyet bevittek. Az állatokat, a felszereléseket visszatartották a termelőszövetkezetek, a kártalanitás is elhúzódott, és a valóságosnál nagyobb terhet igyekeztek a kilépőkre háritani. A mezőgazdaság fejlődését egészségesebb alapokra helyező politika és ennek következményei lényegesen nem csökkentették - sőt helyenként növelték - a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdálkodók közötti feszültségeket. A termelőszövetkezetekben maradottak - jórészt szegényparasztok és volt agrárproletárok - kifogásolták az egyénieknek adott kedvezményeket. A kilépőkkel kapcsolatos magatartás is azt mutatta, hogy nem értik, illetve nem értenek egyet a politika ilyen irányú változásával. A kilépők részére nem biztosították a bevitt felszerelés és állatok utáni térítést, mely Pest megyében 563 ezer forintot jelentett. Ez összefüggött a közös vagyon megőrzésével, a közösben történő gondolkodással, de azzal is, hogy nem állt a termelőszövetkezetek rendelkezésére a szükséges fedezet a visszatartott javak kifizetésére. Az 1953-as zárszámadáskor a megyében működő termelőszövetkezetek összes kötelezettsége 20 millió 487 ezer forint volt. Ebből 9 millió 914 ezer forintnak nem volt fedezete. A kilépőkkel - bár szakismeretükre és hozzáértésükre szükség lett volna - a termelőszövetkezetek lényegesen nem gyengültek. Hangulatilag, a közösség szempontjából kedvező volt, hogy a bentmaradtak többsége valóban önkéntesen választotta ezt. Bi-107