Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

még napjainkban is „aqua Reginae Hungáriáé” vagy „l’eau de la reine d’ Hongrie” nevezete alatt ismeretes. - S ilyen volt ezen díszkert akkor is, midőn Jagiel Ulászló lengyel király 1412-ben Visegrádon látogatta Zsigmond királyt. Azonban Mátyás király azt nemcsak nagyszerűleg szépíté, hanem különféle építmények által csodás művek és természeti jelenetek színhelyévé is tette. Oláh Miklós, ki ezen - a ma u.n. Salamon torony irányában feküdt - kertet, mint szemtanú írja le, annak virágairól, szőllőiről, és gyümölcsfáiról, hársfáinak gyönyörű lombos árnyékáról és illatáról, függő kertjeiről, az ezekhez vezető 7-10 rőf széles és 40 lépésnyi magas márványlépcsőzetről, vörös márványból készült a múzsák szobraival díszített kút jár ól, melyből rendszerint a legjobb forrásvíz, nagyobb ünnepélyek alkalmával azonban felváltva fehér és vörös bor ömlött, s mely felett Cupido szobra (u.n. fons Musarum), növényházairól stb. lelkes elragadtatással szól.

Nem csekélyebb lehetett a fény a budai királyi váriakhoz tartozó kertekben, melyeket szintén Mátyás király készíttetett. Bonfinius leírása szerint itt a vár közelében ültettetett fák valóságos lebyrintust képeztek. Ott voltak a legnagyobb fénynyel készített kalitkák, melyekben ritka bel- és külföldi madarak tanyáztak, és a melyek vassodronynyal oly terjedelmesen voltak befonva, hogy az alá bokrok, egész gyümölcsfák, sőt ligetek is voltak helyezve. Ezen kert a mai Krisztina város helyén feküdt, s szép sétányai, gyönyörű fasorai, szökőkútjai, halastavai, lúgosai, odorai és különféle azon kor ízlésének megfelelő kerti építményeiről volt híres.

95