Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

útbaigazító fejtegetést csak az ó-világ classikus íróinál, és a Geoponikában* találunk, mely utóbbi IV. könyvének 34-43. fejezeteiben, s egész V., VI. és VII. könyveiben a szőllők míveléséről körülményesen szól, s - mint látszik - oly szabályokat tartalmaz, melyek különösen nálunk is, a szerémi bor termelésénél, szolgáltak zsinórmértékűi. A hazánktól nyugatra eső szomszéd országokra nézve pedig méltán azt mondhatjuk, hogy oda a szó'llőmívelés és borkészítés ismerete Magyarországból terjedt.

II. A szőllőmívelés és bortermelésre nézve már a XI. századi okiratok igen tanulságosak, s határozottan tanúskodnak arról, hogy akkor már hazánk minden részében létezett bortermelés. Legbővebbek e tekintetben a Dunántúli részekre vonatkozó tudósítások; azonban oly adataink is vannak, melyekből kitetszik, hogy a Duna bal partján, a Tisza közép vidékén, az Alfoldön s Erdélyben is termesztettek bort.

A XII. és XIII. század oklevelei azon képet, melyet a jelzett adatok nyújtanak, csak bővebben fejtik ki, és egyes vidékekre nézve határozottabb színekben tűntetik fel. Mert a borkészítés módjáról is némi felvilágosítást adnak; s minthogy a magyar bor az ország nemcsak bel-, hanem külkereskedésének is tekintélyes tárgya volt, azt is mutatják, hogy azon kor viszonyaihoz képest a bortermelés is az országos hatalom pártfogásában részesült.

* Geoponika - Arisztotelész műve, a szó földművelést jelent.

8l