Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

olaszok értettek. Azért ők voltak nálunk a legszívesebben látott jövevények. De Olaszországból egyenesen is sok térítő jött hozzánk. Magából Velencze városából egész kis raj jött ki s annak élén szent Gellért, a magyarok első vértanú-apostola. Ezek az olasz szerzetesek fejlesztették tovább a magyar szőlőkulturát oly gyorsan, hogy a magyar borok rövid idő alatt Európa legkeresettebb forgalmi czikkeivé lettek. A szőlőmíveléshez tartozott a borkezelés is, melyet a kolostorok czelláriusai (szerzetesek) végeztek. A pécsváradi kolostor szent Istvántól hat szolgát kapott, kik a szerzetes felügyelete alatt végezték a pincze és éléskamra kezelését. A bor mértéke volt a tunella, köböl és a cseber.

A szőlőmíveléssel kapcsolatosan kell megemlítenem a kertészetet. Ennek a szó teljes értelmében mesterei voltak a benczések. Kolostoraikat kert nélkül el sem képzelhetjük. Szent Benedek is a kézimunkák közt sorolja föl a kertészetet, mint a szerzetesek kötelességét. Fraknói* szerint még az utakat is fákkal szegélyezték. Ipolyi Caumont és Chavin de Mallan franczia írókat idézi, kik csodálattal beszélik a szerzetesek vívmányaiba kertészet terén. Szentimrei szerint a benczések kertjeikben a gyümölcs- és virágtenyésztést műkertészeti szintre emelték. A finomabb almafaj, mindkét nemű baraczkfaj tökéletesítése az ő kertészetük remeke. A gyümölcs és virágok mívelése, ez volt kedves szórakozásuk. Ezekkel együtt mívelték a konyha* Fraknói V.: A szegszárdi apátság története. 33. o.

62