Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
III. fejezet
kultúrát tökélyesbítették. Hiszen tudjuk, hogy a bevándorlóit hithirdetők nagy része Olaszországból jött hazánkba; abból az országból, hol abban az időben legfejlettebb volt a bortermelés. Mint említettük, a legrégibb alapító- és adománylevelekben kész szőlőkről és mívesekről olvasunk. így pl. a szentmártoni apátság alapító oklevele szerint az apátság szent Istvántól szőlőket, szőlőmíveseket és bortizedeket kapott. Későbbi időben is kapott az apátság szőlőket és míveseket ajándékban. Hasonló adataink vannak a bakonybéli, zalavári, tihanyi és pécsváradi apátságokra vonatkozólag; ez utóbbinak no vinczellért is ad a király, kik a kolostor szoléit míveljék; a miből eléggé kitűnik, hogy az apátságnak nagykiterjedésű szőleje lehetett. Wenzel Gusztáv téved abban, hogy a magyar szőlőmívelésre az olasz befolyás különösen IV. Béla óta az Olaszországból betelepített bélakúti czisztercziek által hatott. Először is a bélakúti czisztercziek nem Olasz-, hanem Francziaországból jöttek Magyarországba. Másodszor ismételnünk kell, a mit fonnebb mondottunk, hogy a magyar hithirdetők nem német és cseh, hanem olasz származásúak voltak. Az első szerzetesek, kik hazánkban letelepedtek, Csehországból és lengyel földről jöttek ugyan ide; csakhogy ezek mind a szent Adalbert által oda vitt olasz szerzetesek voltak s Cseh- és Lengyelországon keresztül jöttek hozzánk. De nemcsak az alapvetés, hanem a továbbépítés munkáját is olaszok végezték. Abban az időben nyugaton minden munkához, mesterséghez, foglalkozáshoz, tudományhoz legjobban az 61