Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

az is, hogy azon időben a termelők, és honi borkereskedőink tevékenyebben üzérkedtek, mint a későbbi korszakokban, melyekben már korlátoztatott a kereskedelmi forgalom.

Ügy látszik, honunkban a borkereskedési zavarok akkor kerültek elő, midőn több tartományokkal jövénk kapcsolatba s minthogy minden ország, saját rendszere szerint kormányoztatott, és Ausztria mint bortermelő ország is szerepelt, igyekeztek annak a kormányba befolyó rendei, a magok javáért, a magyar bor kereskedést elnyomni, mi sokszor sikerült is, s akkor elhervadt a magyar szőlőmívelésbőli haszonvétel virágzása. De a magyar rendek indítványozására, többször közös uralkodóink segítettek a bajokon.

A XVII., XVIII, században, főleg a szepességi szűcsök, eperjesi, kassai kereskedők szerepeltek tevőlegesen borkereskedéssel külföldön, kik a lipcsei vásárokon is megjelenvén, tokaji, egri, budai sat. borokkal is, részint prémbőröket, részint egyéb portékákat cseréltek, részint kész pénzért is árulták azokat. A szepességiek még a jelen század elején is haszonnal folytatták a borkereskedést, s úgy látszik, az európai béke létesűlésekor, midőn a magas határvámok ismét lábra kaptak, s a magyar viselet is megszűnt divatos lenni, csekélyeden: a mostani állapotra, mit némely felföldi borkereskedők napfényre került borhamisításaikkal még inkább növeltek.

E korszakban a magyar borkereskedés emelésére többször alakúltak öszve társaságok, de közölök egy sem jutha458