Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

tott erős lábra, mikről Horvát Mihály Ipar és Kereskedelem sat. című könyvében következő előadásokat teszen.

„Első volt, melyet dr. Fukker a század elején iparkodott felállítani, de elhalt az, mielőtt megszületett volna. Nagyobb állandósággal biztatott az, melynek Schweighardt lovag, herceg Bretzheim mint hegyaljai nagy birtokos, Eszterházy Ferenc, és Miklós grófok, és Wekbekker 1804-ben a kormány egyeztével veték meg alapját. Ezen magyar éjszaki borkereskedő egyesület cimét viselő társaságnak első célja volt, az Oroszországban igen kedvelt magyar boroknak keletet szerezni. A társaság 12 évre s 500 forintnyi részvényre volt tervezve, a tőke 300.000 forintra alapíttatott. A király, annak alakulását segítendő, Gyürky torontáli főispányra bízta a hivatalos felügyelést. A pénzek beszedése s kiadása a bécsi kölcsön- és váltóbankra volt volna bízandó, s az ügyvivőség Bécsben hiteles tőzsérre ruházandó. A társaság azonban több okoknál fogva nem alapíthatta meg magát. A magyar, előítélettel viseltetett ezen egyesület iránt már csak azért is, mivel magyar címe mellett is Bécs tűzeték ki közép pontjául; s e bizalmatlanság, a Bécs és Magyarország közti kereskedési viszonyok akkori állapotában nem is volt alaptalan. De már a kibocsátott programma sem volt kielégítő, némi színét viselte az magán egy károssá válható egyedárusságnak; ez, s az a homályos határozatlanság, mi a tervben, a részletnek tekintetében uralkodott, nem szerezhetett annak részvevőket. Némely lépéseket azonban mégis tőn e társaság. Orosz-, Svéd-, és Poroszország politikai viszo459