Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

lakat), melyeket a zemplénmegyei hatóság sűrűbben gyakorolt: a hegyaljai városok sorába nem engedé Szántót fölvétetni.

A szerencsi, bekecsi, legyes-bényei, monoki, mint a Hegyaljával határos hegységekben is kitűnő borok teremhetnének; de az uraságok szőlőin kivül, a többiekben túlnyomólag terjesztetvén el az úgynevezett vastag fajta szőlők, melyek sok, de silányabb bort termenek: a hegyaljainál alsóbb rangúaknak is tartatnak.

Túl a Hernádon és Sajón létező miskolczi, szikszói, vadászi sat. határokban is a hegyaljai borokat megközelitő jóságuak termenének, ha a vastagabb és silányabb bort adó szőlőfajták túlsúlyban nem míveltetnének. Gömör megye felé eső helységek határaiban u.m. a berenteiben és és kazinciban állíttatik a rajnai borokhoz némileg hasonló zamatú teremni. Szóval nemsebb szőlőfajok gyarapítása által a Hernád és Sajó vidéki borokat is lehetne a bel és kül fogyastásra nézve kedvesebbé, és értékesebbé alakítani.

II. §. A különféle idők befolyásáról az aszúszőlő borokra. Nem igaz, hogy csak a kitűnő, jó évi termésekből lennének édes borok, s alkalmasok a kül kereskedésre a Hegyalján.

Mielőtt a tokajvidéki, vagyis hegyaljai aszúborok készítésérőli előadásomat tenném, előre kell bocsátanom azt, hogy ez az évek járandóságaihoz nem folyvást történhető, mert némelykor három négy év is van egymás után, midőn sovány borok termenek, és két három négy is, midőn jó bor terem.

453