Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

Schams Ferenc, kinek a magyar bortermelés leírásában is érdeme van, egyik művében (Ungarns Weinbau is seinem ganzen Umfange... 1832. Pest) nem helytelelenűl állítja, hogy a Hegyalján minden négy évre egy jó, két középszerű és egy rossz bortermő év kerül elő, s ezt 1783-ik évtől 1831-iki évek járandóságának, s az azokban termett minőségű boroknak állapotából következteti; és ezt alkalmasint elfogadhatni, - fentebbi azon megjegyzésemmel, hogy egymásután több év hibás, több év jó terméssel jutalmazza a mívelőt. Például sovány termett 1813, 1814,1815,1816,1817-ik években, jó és középszerű 1818, 1819, 1821, 1822, 1823, 1824-ben.

Részemről kitűnő termésnek tartom, midőn nemcsak a déli oldalú, de a kelet és nyugat felé hajoltabban fekvő szőlőkben is kitűnő jó aszú, és közönséges borok teremnek átaljában az egész Hegyalján. Ilyenek például az 1806, 1811, 1812, 1822, 1823, 1827-iki sat. Középszerűnek azt, milyenekben a déli fekvésű jól mívelt szőlők édes aszúbort, jó közönségest, a kelet s nyugat felé hajlóbbak pedig kevésbbé édes, de erős jó zamatú aszúborokat termenek. Ilyenek voltak 1801,1802,1803,1804,1808,1818,1819-iki sat.

Megjegyzendő az is, hogy a bor jóságát a Hegyalján, de mindenhol, az őszi jó idők képezik inkább, és gyakran a nyár végin és ősz kezdetén kitűnő jóságot ígérő termésből, a szüretet megközelítő, és szüretelési napoknak folytonos esősekké változása által rósz borok válnak.

Az első esetek közöl említem az 1806-iki termést, mely454