Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIV. fejezet

fiatalabb gyermek, nem képes még jövendőjének fontosságát és czélját felfogni, s ha igazán életre való, úgy korának megfelelő tevékenységre használja fel idejét s erejét.

öt illyenkor sokkal jobban érdekli azon verébfészek, mellyet a kutcsövek rései közt felfedezett, mint akár a természet, akár a vegytan valamennyi csudái; és készebb ezen verébfiak birtokáért életét is koczkára vetni, mint sem hogy óraszámra a kertésznek higadtabb vérkeringést kívánó foglalkozásaiban járjon el.

Őneki bármi ritka fajtájú körte- vagy szőlőfürt nem egyéb, mint azon édesdeden csalogató csemege, mellyet hatalmába kerít, habár annak birtoka, nem ugyan szivének, de teste valamelly alsóbb részének, vérébe kerülne is stb.

Valamint minden életpályán csak az a szerencsés, a ki vele született hajlamánál fogva ezen pálya természetes nehézségeit számba sem veszi: hasonlóképen csak azon fiúból válik ügyes haszonkertész, s mellette még szerencsés és megelégedett ember is, kinek e szép pályához természetes hajlandóság is jutott.

Figyelmeztetem erre nézve mind a szülőket, mind a községek t. elöljáróságait, hogy ezen nagy fontosságú pontot figyelem nélkül ne hagyják. Észreveszem itt-ott, leginkább az utóbbinál, hogy ezen fontos körülmény, ha figyelmüket ldkerüli, a várt eredményeket, vagy végkép vagy legalább részben dugába dönti. Félre tehát a választásnál a nepotismussal, vagy a protectoratus bármi nemével. Kit az Ur Isten haszonkertésznek szánt, csak az le436