Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIV. fejezet

fiatalabb gyermek, nem képes még jövendőjének fontos­ságát és czélját felfogni, s ha igazán életre való, úgy korá­nak megfelelő tevékenységre használja fel idejét s erejét. öt illyenkor sokkal jobban érdekli azon verébfészek, mellyet a kutcsövek rései közt felfedezett, mint akár a ter­mészet, akár a vegytan valamennyi csudái; és készebb ezen verébfiak birtokáért életét is koczkára vetni, mint sem hogy óraszámra a kertésznek higadtabb vérkeringést kí­vánó foglalkozásaiban járjon el. Őneki bármi ritka fajtájú körte- vagy szőlőfürt nem egyéb, mint azon édesdeden csalogató csemege, mellyet hatalmába kerít, habár annak birtoka, nem ugyan szivé­nek, de teste valamelly alsóbb részének, vérébe kerülne is stb. Valamint minden életpályán csak az a szerencsés, a ki vele született hajlamánál fogva ezen pálya természetes nehézségeit számba sem veszi: hasonlóképen csak azon fiúból válik ügyes haszonkertész, s mellette még szeren­csés és megelégedett ember is, kinek e szép pályához ter­mészetes hajlandóság is jutott. Figyelmeztetem erre nézve mind a szülőket, mind a községek t. elöljáróságait, hogy ezen nagy fontosságú pon­tot figyelem nélkül ne hagyják. Észreveszem itt-ott, leg­inkább az utóbbinál, hogy ezen fontos körülmény, ha figyelmüket ldkerüli, a várt eredményeket, vagy végkép vagy legalább részben dugába dönti. Félre tehát a válasz­tásnál a nepotismussal, vagy a protectoratus bármi nemé­vel. Kit az Ur Isten haszonkertésznek szánt, csak az le­436

Next

/
Oldalképek
Tartalom