Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIV. fejezet

gyen kertész. Félre bármi mellékes czéllal és gondolattal. Soha se küldjétek az intézetbe a fiút azért, hogy nálam nem tudom miféle nyelveket, vagy az eddig elhanyagolt elemieket megtanulhassa: hisz illyféléket programmomban sehol sem Ígértem.

Továbbá igen nehezemre esik, a mire jövendőben reá sem állok, hogy mellék reményeteikben megcsalatva, a fiút haza kívánjátok azért, mivel nálam vagy németül, vagy czifra levelet Írni nem tanult. A német nyelvet - mint többen tanitványaim közül - magán szorgalom, vagy az asztal feletti társalgás utján megtanulhatja, sőt kész lennék előadásaimat még német nyelven is tartani, de eddig - hol 20 tanítvány közt egyetlen egy német sem vala - ezt nem tehettem.

Azt pedig nagy igazságtalanságnak veszem, ha valaki - mellékreményeiben magát megcsalatva látván - a fiút az első év lefolyta alatt, vagy azután haza hívja; mert nem gondolja ám senki, hogy énnekem hasznom van abból, ha Pesten, egyegy fiút, átlagosan 80 pfrért, egy éven át mindennel kitartok, a mint a programm mutatja; továbbá azt se hidje senki, hogy a legjelesebb fiú is képes lenne, első évi munkája által azt nekem megtéríteni, a mit társaimmal reá költők!

A tanítvány első évben egyenesen s közönségesen kárt okoz fűben, fában; a másodikban - ha különben derék és a kertészethez hajlammal biró fiú - egy közönséges, jó akaratú munkással felér; a harmadikban - ha arra való - megtérítheti némikép azon károkat, miket mint ujoncz, elkövetet.

437