Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIV. fejezet

csak a gyakorlat utján ismerkedhetünk meg, s mik orvoslásukat elkerülhetetlenül tőlünk várják, ha valamennyi irányban czélt akarunk érni. Hlyen az intézetnek nevelési és oeconomicus oldala.

A nevelési oldala sokkal több nehézségekkel jár, mint elején gondoltam.

Mint szükebb körülményü tanuló orvosnak, alkalmam volt ez irányban gyakorlatra szert tenni; de ha ez alkalmam nem akadandott is, szert tehettem volna rá, mint több gyermek apja. Azonban egészen máskép mutatja magát a dolog, ha az ember tulajdon gyermekeit a bölcsőtől fogva saját szemei alatt neveli fel: másként pedig akkor, ha az illy szerencsében részesített más jobb osztályú gyermekeket, csak nevelés folytatása végett veszem át; és máskép akkor, ha feladatunk az: hogy a pusztáink vad szokásaiban megrögzött 14-20 éves ficzkóból, vagy valamelly más illynemü két lábú, tollatlan, de már süldő állatból, szinte tudományosan kiművelt, minden tekintetben becsületes, és világra termett szakembert faragjunk.

Vannak, és szinte számos kivételek a fentebbi kép alól tanítványaim közt is; vannak, kik saját kedvem választotta pályám rögeit előttem egyengetik, vagy legalább azok közé megelégedésemnek számos virágait hintik.

Saját és az általam képviselt ügy fontosságára kötelességemmé teszi azonban, miszerint pályám rögeiből magam is annyit mozdítsak félre, a mennyit csak tehetségemben áll. így arra tanított meg a mindennapi tapasztalás, hogy a fiút 14 éves kora előtt befogadni nem lehet. Az ennél

435