Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
XIV. fejezet
Tapasztalt dolog, hogy a nyári nedvdagály idejekor véghez vitt szemzések, jobbára kifakadnak, és a tél beálltáig még szép hajtásokat is tesznek; de ezen tapasztalás daczára is nem igen gyakoroljuk, legalább nagyban nem - a szemzést hajtő-szemre: mert baraczk, szeder stb. gyengébb és kényesebb természetű lévén, könnyen elfagy, miután őszig tökélyesen meg nem érhetett fájában. Mi lenne már most ezen tapasztalás után a hajtó szemre való szemzésekből, ha azokat a tavaszi, tehát főnedvdagály idejében végeznők: miután tudjuk, hogy a gyümölcsnemüeknek éppen azon osztálya könnyen megered szemzés után, melly párositás mellett az eredményt kijátsza. A hajtó szemre történt szemzés illy módosítása mellett, a hajtásnak fája szintolly tökéletesen megérhetnék őszig, valamint a párositás után is, ez idő alatt meg szokott érni. Eddigi tapasztalásaim szerint az úgynevezett török szeder (suare Maulbeeren) csak a tavaszi szemzés által szaporítható biztossággal. Figyelmeztetés, a haszonkertészeket képző gyakorlati tanintézet érdekében. Egy két hónap van még előttünk, és azok leteltével, bevégzendi zsenge intézetünk első cyclusát! Ritkán terem a fa előszörre is véka számra gyümölcsöt: ez intézet is - mellynek egyik feladata, hazánkban a nemes 43-2
