Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIV. fejezet

mányos felfogását, és mibenlétét magyarázhatjuk, talán mondom ezekre nézve a kelletinél terjedelmesebben is értekeztünk, de nem ok nélkül, mi azonnal ki fog derülni.

Mindnyájan, kik a fanemesitést akár nagyban, akár kicsinyben űzve, annak barátjai vagyunk, részt vettünk azon kellemetlen tapasztalásban, hogy ugyanazon egyforma vigyázat és ügyesség mellett a csontárok és némelly bogyárok p.o. a török szeder (saure Maulbeere) akár párosítás, akár szemzés utján történt nemesítésében felette kétes az eredmény. Igaz, hogy megered és ki is hajt sokszor mindnyája, de sokszor fele sem, némellykor csak imitt amott egy.

Okozzuk ez esetben az időjárást, a gallyak nem tudom miféle tökéletlenségét, a vigyázatlanságot a feloldásban, és tudja isten miféle más körülményeket. Természetes következése azonban e kellemetlen tapasztalásnak csak mindig az marad, hogy a csontároknak aránylagos szaporításában és terjesztésében egyfelől hátra maradunk, másfelől pedig, hogy azok szokott sebes fejlődésük mellett is aránytalanul drágák maradnak; mi is természetes azért, mert a tenyésztő szaporítása sikerülése felől biztosítva nincsen, s ezreket szaporítván s nemesítvén, sokszor alig rendelkezhetik nehány százról.

Keresse kiki ennek okát nézetei szerint bár hol, mi legalább ezen okot az eddigi nemesitési eljárás tökéletlenségében véljük feltalálni, és eddigi kísérleteink folytán bátrak vagyunk, időre nézve leginkább, a szemzésnek egy más, és biztosabb eredményeket Ígérő módositványát ajánlani.

431