Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIV. fejezet

ajándékhoz juthatnak pedig, ha a tér s földjavitásra nézve a fent elmondottakhoz tartván magukat, legalább is 4 lábnyi távolságra ültetik málnaplántáikat. Első v. talán második esztendőben elégséges lesz egy közönséges szőllőkaró, hogy ahhoz a termővesszőket felkössék: de a harmadik évtől fogva szükséges leszen már ugyanannyi 6-7 lábnyi hosszú pózna, a hány termő vesszőt hagytunk egy anyatövön. Ezen póznák pyramis alakra vétetnek, s hozzájok kötözvén a meghagyott 3-4 termő vesszőt, olly pyramist nyerünk, melly - levelei alsó és ezüst, továbbá felső és sötétzöld szinével s számtalan gyümölcsei pirosságával, szemnek színes, szájnak izes, s orrnak kedves lévén, a kertnek legszebb s egyúttal leghasznosabb diszitményei közé szorozható.

Rendes földjavitás és hajtványaik szorgalmas irtása mellett, meghagyhatjuk a málnát számos évekig a nekik kiszabott helyen: de nem úgy, ha ültetvényünket kellő mivelési szorgalomban nem részesítjük; ez esetben át kell a málnát minden negyedik évben ültetni, mert ez is hasonlókép a bogyárok általános törvényét tartván meg, csak addig gyümölcsöz bőven, csak addig vallja meg változványa előnyeit, miglen a szorgalmas culturában, mellynek különben is szüleménye, részesül.

Az őszi idő legalkalmasabb az átültetésre; lehet azonban tavaszszal is sikeresen málnát ültetni, ha őszszel elkéstünk volna vele.

Szokás a termővesszőt, mellynek aljában ültetéskor a jövő év hajtásainak csirájai mutatkoznak, egy lábnyi

425