Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIV. fejezet

hosszúságig meghagyni; ez rósz szokás, mert szokott ugyan az első évben is e vessző-maradékon némelly mellékhajtás fejlődni, sőt gyümölcsözni is: de köszönet nincs benne, mert az egynéhány silány gyümölcs helyre nem pótolja az erőveszteséget, melly az újonnan fejlendő termővesszők silányságában mutatkozik. Czélszerübb ennélfogva a termővesszőt ültetéskor tőben elvágni, az az: az új hajtások csirjai felett 1-2 hüvelyknyire, és az ültetett bokor helyét karóval megjelelni, mihez azonnal a fejlendő hajtásokat kötni lehessen.

Vidéken, hol fában bővelkedünk, haszonnal lehet a málnát lúgos gyanánt, léczezet mellett is mivelni, melly fáradságot, a föld elégséges tápláléka mellett, gyümölcsei bőségében és szépségében megjutalmazni szokott.

Őszkor, midőn bogyárainkat elültetni szoktuk, Magyarországon több Ízben hosszabb szárazság szokott uralkodni. Terjedt ültetéseket pedig nem lehet mindig, vagy legalább csak nagyobb erő pazarlással elengedő vizzel tartani. Ezen körülmény következtében többször elvesztünk leginkább szamócza és málnában példányokat olly változványokból, mik becsük és ritkaságuknál fogva sok pénzünkbe kerültek.

Az idén is rendkívül hosszas szárazság uralkodván, elültettük messze vidékről hozatott uj málna- és szamóczaváltozatainkat cserépbe, minthogy ezen kezelés mellett őket kevés fáradsággal és erővel részint árnyékolni, részint elegendő vizzel ellátni lehet: s ajánljuk ezen egyszerű eljárást a kertkedvelő közönségnek. Későbben, mikor már

426