Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

soroknak 2 l/2 ölnyire kell egymástól állniok. Egyébiránt itt is különbséget tegyünk az agyag és homokföld közt, amabban töltéseket és kupacsokat rakván, ebben a trágyát a föld alá helyezvén, s a töltéseket és fészkeket laposan készitvén.

A trágya, melyet a fészkek és töltések alá használunk, lehet fris lótrágya, de mivel ez soha sincs nagy mennyiségben, lehet pár hónapos, de félig rothadt is, és pedig nemcsak ló, de birka, sőt sertés és marhatrágya is, csakhogy e két utolsót ló- vagy birkatrágyával keverjük meg, és ha lehet, mennél frisebbel, hacsak y4 részben is, mert hideg természetüknél fogva kevés meleget fejtenek ki, bár tartósabbat mint a ló- és birkatrágya. Homokföldben e trágyát 2-3 lábnyi széles, és 1/2 lábnyi széles, és Va lábnyi mély árkokba vagy gödrökbe fektetjük rétegenkint, az egészet vagy betaposva vagy kapával lenyomkodva, s ha száraz volna, lelocsolva földszinig domború alakban, hogy a viz rajta meg ne álhasson, s azután 7-8 hüvelyknyi földdel borítjuk be, melynek vegyitéke 2/3 jó föld, s V3 rész trágya. Agyagban az árkok és gödrök csak i lábnyi mélységbe ásatnak, úgy hogy a trágya féllábnyira a föld színe felett áll, s erre borittatik azután még 7-8 hüvelyknyire a föld, mely ennélfogva töltéseket vagy kupacsokat képez. Ismétlem, a trágya felszíne mindig domború alakban készíttessék, melegágynak vagy üvegharangok alá, az mindegy, s felszíne álljon a legelrothadtabb trágyából, soha nem frisből, mert ez a palánta gyönge gyökérkéit elpörzsölhetné. Félig elrothadt trágya nem

388