Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

homokföldben pedig laposan, csak azzal a különbséggel, hogy a töltések és kupaczok alja lótrágya (de akármely más is lehet) a bedugdosott magot pedig és az utána kikelt palántát üvegharanggal fedik be. De Írjuk le a kezelést részletesen.

Martius vége felé szükségünk szerint kisebb vagy nagyobb melegágyat pár hónapos lótrágyából (hogy nagyon meleg ne legyen) úgy készitünk el, hogy april i napján a magot már belédughatjuk. A gödör a melegágyhoz, melybe a trágya földszinig, s kissé azon felül belétapostatik, 2 lábnyi mélységű s 8 hüvelyknyi földdel borittatik be, mely tudnivaló már őszkor készittetik el, s 2/3 erdei vagy gyepfoldből s y3 rész két éves lótrágyából áll. Ha virágcserepekben akarjuk nevelni palántáinkat, e földdel töltjük meg azokat, mindegyikbe 3-4 szemet dugdosva, a melegágyat pedig közönséges kertifölddel, s ebbe rakjuk egymásmellé a cserepeket, kör ülök a földet majd a cserepek széléig felhalmozva. Ha ellenben a dinnyeültetővel át akarjuk helyezni a melegágyban nevelt palántáinkat, akkor az eleve őszkor készült földdel földeljük be a melegágyat, és a magvakat sorba, 3-4 hüvelyknyire egymástól, dugdossuk a földbe, a gyengébbeket utóbb elvetvén, és csak a legerősebbeket használván.

E plántáknak a gyümölcságyakat a szerint készítjük el tábláinkon sorba, mint azt a hidegföldbeni művelésnél előadtuk, csak egy kissé több helyt tűzvén ki számukra, mert több időt nyervén kifejlődésre, szélesebben terjednek el; a sárgadinnye-soroknak tehát 2, a görögdinnye

387