Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

Ha a’ méz, és bogár sok a’ kasban: a’ méz jó meleg; de ha kevesedik, a’ bogár is lehull, és a’ hideg is nagy: bizonyos a’ megfagyás sokszor lik nélkül is, annyival inkább pedig, ha lik van a’ kas alatt hagyva.

4) . Mentői tsendesebb a’ Méh-ház, és mentői kevesebbé vehetik észre a’ méhek az idő változását, annál többet alusznak és kevesebbet esznek.

5) . Erre a’ végre a’ kasokat sokan berakják erősen sás szénával, a’ mellyben az egér nem örömest lakik. Mások pedig takaratlan hagyják egészen közönségesen pedig itt kerültem a’ kasoknak eleje felől, távol letámogatott rudakra szalma falat állítanak, hogy se a’ szél, se a’ napfény, se a’ hó fúvatag ne érhesse a’ kasokat. Megpróbáltam mindeniket; sőt próbáljuk most is. Én sással körül kötöm a’ magnak hagyottakat tsepü vagy kótz madzaggal, az Uraság Méhészsze tsak szalma falat állít a’ kasok eleibe: egyik Gazda Tiszt pedig semmivel sem takarja, és még a’ kas szájját is nyitva hagyja. Ez idén nékem két kasomba fészket rakott az egér, és öszsze rágott mindent a’ sás alatt. Az Uraság árnyék fallal takart méhei pedig igen elemésztik eleségjeket, ha annál gazdagabbak voltak is őszszel; és e’ miatt sok elkésik a’ rajzással. A’ Gazda Tiszt Úré középszerűek: de az egér, már egyszer kárt tett, a’ mint mondám.

6) . A’ kasok állját télben kisepreni, mikor az idő meglágyul és ártalmasnak ugyan nem találom: de az Uraság Méhészsze károsnak tartja, a’ Méheket felkötni, és tavaszig nem is bántja.

366