Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
XI. fejezet
Nagyváthy János: Magyar practicus tenyésztető (1822) V. Szakasz. A’ Méhek Teleltetéséről. §. 142. Már egynéhányszor megmondottam, hogy a’ méhtartás tsak azokon a’ helyeken hasznos a’ Gazdának, a’ hol a’ méhek tavasztól fogva egész késő őszig eledelt találnak magoknak: mert így annyi mézet gyűjtenek, hogy magok is kitelelnek rajta, ’s a’ Gazdának is juttatnak belőle, és ez az egész méhtartásnak vége. §■ 143-Kisaszszony nap utánn sokszor tsak igen hamar a’ Méhész a’ kasokat rendre nézegeti, a’ magnak valókat kiválogatja, és a’ többit úgy nézi, mint egész nyáron való szorgalmatosságának jutalmát. A’ rendet és sort tartó Gazda a mézszüretnek idején a’ kiválogatást olly pontossággal viszi végbe, hogy sem értetlenséggel, se fösvénységgel ne vádolhassa magát, azértis: 1) . A’ magnak valókat minden esztendőben tsak lehet egyenlő számmal hagyja meg, hogy mind a’ jövedelem bizonyos, mind a’ Gazdálkodás egyenlő legyen. 2) . A’ Magnak valók azok, a’ mellyek tiszták, nehezek, fijatalok, és népesek. A melly kas 35-40 fontnál tsak vala359
