Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

mivel kevesebb; magnak meghagyatik. Mennyit nyom valamellyik kas, ha az említésből einem tudja képezni: mérje meg. Ha az üres kasokra ráírta, hány fontot nyomnak, könnyű a’ megmérés is, és ha ezenkívül nyom a’ kas méhestől, és mézestől 28-30 fontot, elegendő.

3) . Magnak mindenkor ideji rajokat kell hagyni, ha tsak lehet.

4) . Míg a’méhek takarnak (bár a’kijelelés megesett is) a’ kasokat nem kell felverni.

5) . Ha az esztendő rossz vólt: a’ népes, de mézetlen Rajokat őszszel míg kijárnak, három négy font mézzel felkeli segíteni. Éjjelre félfontot kell tányérra a’ kas alá tenni, és mig a’ méhek ezt felnem hordják; a’ kas szájját bekell tsinálni. Ha felhordták: egy napot kell nekik engedni, a’ betapasztásra, és úgy ismét félfontot alájok tenni. Ezaz őszi etetés használ; de a’ téli táplálás mézvesztegetés, és híjába aló munka.

§• 144-A’ méhes-gazdák tapasztalása szerint minden öt között van egy méz esztendő. Ekkor könnyű magnak valókat hagyni, és a’ Gazdának is marad. De ezzel a’ Fösvénység megnem elégszik, hanem többet is kiszedni akar a’ kasból. Ehezképest azt kérdezi:

1) . Megleheté a’ tele kasokat kártétel nélkül herélni? azaz kileheté a’ sok mézből egynéhány fontot venni?

2) . Megkellé a’ méheket ölni, vagy pedig igen valami

360