Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
XI. fejezet
tapasztalásbeli tudományát és idejét, egyedül azokra fordíttja, ’s azt hiszi, hogy a’ lófő’ hathatóssága eszközlötte azt, a’ mit a’ méhek ’s a’ tulajdonos, egyedül az ő fáradhatatlanságának köszönhetnek. - Ha az íllyen formákkal ellenkezőképpen bánik az ember a’ babonaságban már megrögzött öreg méhésszel: hidd je el azt, hogy a’ lófő lehányása után egynéhány héttel, szomorúan nézegetheti a’ méhkelentzet. - Némely nem szenvedhető, ’s nem is igen gyökeres babonáira, kéttségkivűl nem kell igyelni, ha az, az okos méhtenyésztetésnek akadállyára láttatik lenni. - Nints jobb, mint egy próbálatlan ifjú emberből formálni Méhészt, - ha lehet, ollyanból, a’ ki olvasni tud: ezen, nem hágy erőt venni az olvasás, sem a’ babonában, sem az ígyszoktákban. - Az ollyan ezer- meg- ezer babonák között, mellyek nállunk sem újjság a’ köznép körül, alig van egynéhány, mellyet a’ régi Görögök’ ’s Deákok’ könyveiben fel nem találnánk. Palladiusnak tsak egy Tzikkejében (I. könyv. XXXV. fejezet), alig ha 30 recipe nints a’ köd’ és ragya’ eltávoztatására; mellyek közzűl némelyiket átallanánk is szóval, minden ember előtt elmondani. De ugyan bizony bőltsességet is azoknál találunk ollyat, a’ melynek tsak nyomába sem hágunk, és koránt sem maradt ollyan bő mértékben ránk, mint a’ babona, - eggyikőnknek e’ jutott, másikónknak amaz... (Pethe F.: Pallérozott mezei gazdaság III. köt. Méhtenyésztés. Trattner János, Pest, 1816.108-115., 120-22., 126-33. o.) 358