Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

tani. Mindenik esetben jó a’ méheknek jó ó és édes vagy mézes borba kevert pomagránát megtört magvát adni. - Mások rozmaringot főznek vízben, ’s ezt adják nekik. A’ Görögök emberhúgyot is adtak, azt mondja Hyginus: de nekünk ere kár volna szorúlni.

Azt is mondják a’ Régiek, hogy az íllyen pestisben télen által megdöglött méheket fel kellene az aldeszkáról szedni, száraz hellyen tartani, ’s majd Jósef nap tájban, ha szép napok járnak, 3 (9) óra után a’ napra tenni, figefahamuval meghinteni, és ha jó erőssen süti a’ nap, 2 óra múlva feléllednek, ’s ha kész nekik a kas, belé repülnek. - Ezek’ hát még többet mondanak bizonyítva, mint Christ, a’ ki az elgémberedett kevés népü kast enyhes, de nem meleg szobába viteti és lágy meleg mézes bort, ’s azután egy darab mézet adat nekik. De a’ jó méhkelentzben íllyen méhet nem találunk.

Dög támad a’ kasban; mellyet meglehet arról esmerni, ha a’ bévakolt burkoknak a’ vakolása nem dombos, hanem béhorpadt. Ez már igen rossz portéka, ha sok van, mert úgy, nem győzik a méhek a’ dögöt kihordani, mint akkor szokták, mikor tsak imitt amott találnak egynéhány farral kifelé feküdt burokbeli dögöt; elvész az egész méh, ha a’ kvártélyt ott nem hagyja. - Az íllyen dögnek vagy az az oka, hogy a’ méheknek rossz mézet adtak enni, mellyel a’ kölyköket étették; vagy megfáztak a’ kölykök, mivel nints kinek gond jókat viselni, ha példáúl, a’ kimenő méhek oda maradtak, vagy, mikor igen gazdag legelőjök van, elmellőzik a’ kölyköket, és tsak a’ hordás után j árnak (Colu-344