Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

mella IX. könyv XII. fejezet); vagy a’ jég-, vagy a’ hideg szeles eső leverte őket; vagy talán lopni mentek, ’s valamelyik szomszéd méhész titkos babonája által, mely ebből áll, hogy jól tartja, vissza nem mentek, és az apolgató nép elfogyott, még pedig a’ Columella’ ítélete szerént azután, mikor már a’ lépet, még számos néppel lévén, bőven elkészítették, ’s e’ miatt elősször az üres lép, azután a’ méz is, burok is, ha már volt, elkezdtek megpenészesedni, rothadni, ’s végre a méhek magok is egyre dögleni (görögül: phagedaina); vagy talán jól béfüstöltünk neki a’ mélységes tudomány mellett, hogy a’ pondrók megfúltak, ’s a’ t. - Hogy az anya rossz természetű és rosszúl tojná el a’ tojást a’ ketretzekbe (Christ S. 237.) - ezzel tsak a’ szó több, úgy tartom: - itt, arról is emlékezik Christ.

Akárhogy támodt a’ dög, vége van az ollyan méhnek. - Ha bodonon esik az meg, éppen az az orvossága, a’ mit felljebb két gyenge, vagy, egy erőssebb és egy gyengébb méhnek az össze veréséből mondottam, mikor a’ rosszabikra egy másik bodont teszek, ’s ebbe a’ méhet felkergetem, a’ másikból a’ mézet és dögöt kiszedem, ’s azt ugyanazon eggyesűlt méhvel, ha szüksége van rá, meg étetem; de ki - nem sajtolom - ezt, az egész méhtenyésztetésben, az idegen pondrókkal eggyütt, legútálatosabb portékát. Ha rossz a’ méz, a’ méhek kiszedik annak a’ javát; vesszen a’ többi dögivei eggyütt, a’ tiszta lépen kivűl; amabban nints több 5-6 krajtzár kárnál, a’ viaszra nézve, mellyet nem tsak nem betsületes, hanem egy valóságos

345