Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

X. fejezet

Berzsenyi Dániel :

A MAGYARORSZÁGI MEZEI SZORGALOM NÉMELY AKADÁLYAIRÚL (1819)

XI. Céltalan szölőszaporítás

Minden körülményeink szerint a nagyobb szőlőgazdaság csak ott lehet nálunk illendő haszonnal járó, hol tartásra és eladásra való jó bor terem, és a gazdaság fontosabb ágai elegendő munkát és élelmet nem adhatnak. Hol ellenben vagy elég, vagy fölösleg is van mező a néperőhöz képest, ott minden nagyobb bortermesztés több tekintetben fölötte káros, mind magára a bortermesztőre nézve, ki a gazdaság ezen legcsalókább s legtöbb munkát emésztő ága miatt annak szükségesb ágait illendő szorgalommal nem űzheti; mind azon jobb bort termő tájakra nézve, hol leginkább csak szőlőgazdaságbul élhetnek az emberek, kiknek borait olcsítja s ezáltal a szorgalmat ott is csüggeszti.

így megy pedig nálunk fölötte sok helyeken a szőlőgazdaság népünk és mezei szorgalmunk nagy kárával. Számtalan búzaföldeket a csigertermésre bitanglunk még ott is, hol a néperő nem a mezei föntebb szorgalomra, de még a magyar félnomadizmusra sem elegendő.

Mely céltalanságot annyival inkább is kártékonynak kell mondanunk, minthogy silány borkereskedésünk miatt vagy örökre föld alatt kell borainkat hevertetnünk, vagy

338