Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

X. fejezet

járnak, a’ szöllö, tökélletesen meg nem érik. - Octobernek a’ közepe táján, megint esső kívántatik reá, hogy a’ hártyáját meg lágyittsa, következzenek megint fényes, meleg napok, de harmatos, hideg, és deres éjtzakák, a’ mellyek a’ szöllö szemeket meg fonnyaszszák, száríttsák, meg aszalják. Azért is, az úgy meg aszott szöllök Deákúl méltán szenvedett szöllöknek (Uvae passae) neveztetnek. -Minekutánna a’ 3 dik Tzikkelyben irtt mód szerint az aszszúk a’ nyersektől el választatnak, a’ kádokra, vagy az egy végén ki fenekeltt hordókra töltetnek, alól vékony fúróval meg fúrattatván a’ hordónak, vagy a’ kádnak feneke, a’ levek is tsapoltatik, az Essentiának neveztetik. - Ezen Essentiának mértékletes le eresztése tsak akkor tartatik szükségesnek, ha az aszszú szöllö igen leves, és a’ taposása későbbre halasztatik; egyébkor pedig az Essentiának mértékletlenül lett le szűrése igen káros; mivel a’ Zsirját nagyon el veszi. - Hogy az aszszú szöllö meg ne savanyodjék, nem kell meleg helyen, fűtött szobákban, és sokáig szemül tartani, hanem meg taposni. - A’ meg savanyodás akkor történik: ha az aszszú szöllö nem Zsiros, nem sűrű, de vékonyabb nedvességgel tellyes; ha meleg idők járnak, és akkor sokáig szemül tartatik, ’s forradásban indúl. - Meg kell tehát taposni keménnyen: hogy ollyan légyen mint a’ vaj, két taposó legénynek négyszerre ki töltvén egy egy puttont. - Úgy meg tapostatván must nélkül is tovább el áll, de jobb a’ megtapostatottra jó mustot tölteni, egy harmadrészben már forradásban indúltt mustot,

327