Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

X. fejezet

X. FEJEZET

SziRMAY Antal:

A’ Tokaji, vagyis hegyallyai

SZÖLLÖKNEK ÜLTETÉSÉRŐL, A JÓ MÍVELÉSRŐL, A’ SZÜRETELÉSRŐL...

(1810)

III. TZIKKELY A’ Szüretelésről.

Szüretelni jó, tiszta, száraz időben kell; mert a’ bor az essőtől, sőtt a’ nagyobb harmattól is erejét el veszti, és meg virágosodik, az az: meg penészedik. A’ ki igen későn szüretel, jobb bora, de kevés lészen, a’ ki igen hamar, az aszszú szöllös bort nem tsinál, sőtt a’ bora sem derék. A’ középszerűség tehát leg jobb, az az: midőn a’ szöllö tökélletesen meg érik, azt a’ száraz derék meg lágyítják, és részenkint meg aszik. Melly többnyire 20-dik Octobertúl 11-dik Novemberig szokott történni. A’ régiek tsomoszolták a szöllöt, és tisztább, ’s kevesebb seprűjű borok is vólt, de mivel ezen munka igen szaporátlan, sok kád, sok munkás kívántatik hozzája, most már a’ Zsákokon által, vagy mezétláb, vagy ha hideg az idő, patkólatlan tsizmában tapostatik ki a’ szöllö termés. - Igen hasznos, ha az ollyan Zsákba taposott termés, a’ kádokra töltetik, azokba

323