Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

IX. fejezet

II. Traditionalis utón azon tudósítás jutott korunkra, hogy Draskovich György zágrábi püspök, ki a magyar egyházat a tridenti zsinaton képviselte, 1562-ben, egy pápai ebéd alkalmával, IV. Pius pápa asztalánál az olasz „lacrymae Christi” és több híres franczia bor mellett a pápának és a többi vendégnek általános elismerésére a hegyaljai s névszerint a tállyai bort is bemutatta. Ez tartatik az első alkalomnak, melylyel a hegyaljai bor európai hírre emelkedett.

A dolog természetében fekszik, hogy mi ezen tudósításnak több jelentőséget nem tulajdonítunk, mint a menynyire ilynemű alkalmi elbeszélések általában igényt tarthatnak. Annyi azonban tény, hogy a tokaji borunk híre a XVI. századnak második felénél nem régibb, s hogy csak azóta számíttatik a világ kitűnő borai közé. Tokaji bornak nevezete alatt pedig azon bort értjük, mely a Zemplén megyei Hegyalja községeknek s nevezetesen Tokaj, tarczal, Tállya, Tóltsva, Zombor, Mád, Keresztur, Olaszi, Liszka, stb., összesen mintegy 3-4 magyar □ mértföld körületén termesztetik. Ezen területen a bortermelés vagy 20 különféle szőllőfajból történt. Hogy pedig ezen bortermelésnek a XVI. században már nagyszerű eredményei voltak, azt abból látjuk, hogy mikor Tokay 1565-ben Maximilián király részére elfoglaltatott, pinczéiben 4000 hordó finom bort találtak.

III. Epochalis jelentőséggel mindazonáltal nemcsak a Hegyalja, hanem egész Magyarország bortermelésének történetében az aszúbor készítése bír, mely az aszúszől-303