Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
IX. fejezet
lökből a Hegyalján a XVII. század kezdete óta készül. Magában véve ez nem csak finomabb, hanem édesebb és szeszesebb is; azonban jóságára nézve kedvező időjárástól nem kevésbbé mint ügyes bánástól is függ. S ez a Hegyaljának valóságos kincse, mely a magyar törvényhozásnak is különös pártfogásában részesül, s megkülönböztetendő az ottani bornak más nemeitől, milyenek névszerint a szomorodni, a máslás és az u.n. pecsenyeborok, melyek szintén - mindenik a maga nemében - hazánk előkelő borai közé számíttatnak. A hegyaljai aszúbor módjára azután hazánkban másutt is, különösen Sopron (a ruszti) és Pozsony (a szent-györgyi) vármegyékben, s újabban Ménesen is készült aszúbor - s érdekes, hogy a külföldön is, névszerint Francziaországban (Bordeaux-ban) és a Rajna mentében (az u.n. Rheingauban) utánozták az aszúbor készítését. IV. A bortermelés a magyarországi lakosság nemzeti hajlamának különösen megfelelvén, a XVII. század óta annak minden irányban mutatkozó emelkedése is gazdasági életünknek egyik jellemző vonása volt. Biztos tudósítások hiányában, ezt részletesen ugyan nem bizonyíthatjuk. Azonban tekintettel arra, hogy az ország nyugati részeiben s névszerint Pozsony, Sopron és Vas megyékben a nemes borok termelése soha akadályozva nem volt, hogy Erdélyben és Biharban a bortermelés folyton-foly va virágzott, hogy nemcsak a nemes, hanem a közönséges borok is mindig élénk kereskedés tárgyát képezték; hogy a törökök kiűzetése után a déli vidékeken is a bortermelés-304