Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

mástúl: hogy egymást, óltalmazhassák a Napnak hévségétűl. Mikor még fiatal, környös-körül meg-kapállyák, és a fűét szorgalmatossan ki-szaggassák; mert nem szereti a pázitot. Kikeletkor, alkalmatossabban el-ültethetni, hogy-nem-mint őszszel; mert még igen gyönge ágai vannak, és hamar el-vészi a dér. Azt sem szenvedi, hogy az áltál-ültetéskor, az ágainak hegyét el-vagdallyák; kivel a több gyümölcs-fák segíttetnek.

CCX. A’ mi az eget és földet illeti, azt tartyák némelylyek, hogy, leg-jobb nékiek, ha meleg eget, és fövenyes, s’ nedves földet kaphatnak. A’ fölöttéb-való és szeles helyben, ki-vesznek: hanem-ha valamely óltalommal ezeknek eleit vészik. Noha alkalmas hideg tartományokat elszenvedhetnek inkáb, hogy-nem-mint a fölöttébb-való héuséget; azért a Napnak sugáritól, meg-szárad a baraczk-fa. Innéd, gyakrabban meg kel forgatni a földet körülötte, és friss földel fel-tölteni, s-az estvéli öntözéssel segíteni: sőt még valamelly árnyékot-is kel néki csinálni. De ezt, inkább az igen meleg, és száraz tartományokról érthetni; mivel mi-nálunk a mértékletes helyeken, nem szükség az illyen kivált-képpen-való szorgalmatosság. Noha vannak ollyanok, kik azt tartyák; hogy leg-alább háromszor esztendőben, meg-forgassák a földet körülette. Az-után a tél-előtt, apró, de fő-képpen damaszganéjval meg-trágyázzák. És így, sokkal nagyobb lészen a gyümölcse: s’ a dértűl-is meg-óltalmazzák a ganéitól; avagy bor-söprűt vízzél elegyítsenek, avagy a babot vízben főzzék, s’ avval öntözzék a fa gyökerét. Ha meg-293