Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

lankait, és száradni kezd a baraczk-fa, ugyan-ezen vízzel elegyített bor-söprűvel öntözzék.

CCXI. Ha a férges, hamut keverjenek az olai-söprűközzé, s’ azt hintsék reá: a vagy tehén vizelletet-köziben, harmad rész eczetet töltcsenek. Ha a gyümölcs le-kezd húllani, nyissák-ki a gyökerét: és terpentína fából (a kibűi mastix nevű gyanta foly) csinált éket kössenek reá; avagy, fúrják-meg-a közepin, és fűz-fábúl csinált szeget verjenek belé. Ha a gyümölcs meg-töpöröszik, avagy rothadni kezd; a tőkének avagy fának végén, a héját feregják-le: és minek utánna valami kevés nedvesség kifoly a fábúl, kössék megént bé a sebet agyaggal; avagy polyvával elegyített sárral. Nagy gyümölcsöt hoz a baraczk-fa; ha mikor virágzik, harmad napig, minden-nap három meszely kecske tejet töltenek a gyökerére. Úgy-is, ha sok gyümölcsöt hoz s’ a ki nem ollyas, egy részét le szedik, minek-előtte meg-nő: a többi, mellyek raita maradnak, nagyobbak lésznek, a mint más féle gyümölcsökön-is próbált dolog.

CCXII. A’ Baraczk-fának, gyakran száraz ágai vannak; azért azokat, szorgalmatossan le kel vagdalni ki-keletkor a nyers ágig; de a friss ágat, Palládius itélete-szerént, nem kel le-metszeni: mert egyébként, meg-asz a fa. Noha mások külömbet tartanak, s’ azt mondgyák: hogy ha a zöld ágak alkalmatlan helyet nó'tek volna, le kel metélni; így szebben, és jobban nő a fa. Sőt mások többet Írnak, s’ azt tanácsollyák: hogy ha a baraczk-fa ki akar száradni, szintén úgy le kell minden ágait vagdalni, mint a fűz294