Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

CCIII. Nem árt az szilva-fának, mikor ki-ássák; ha szinte némelly gyökerét is, a ki hosszú, el-vagdalyák: csak az-után, az öreg gyökeret, a kit fejszével kellett el-vágni, ha a ki-ásásban meg-törték, meg-rontottak, avagy megnyúztak; jó éles késsel szépen el messék, mikor el-akarják ültetni. Az melly regulat, a több fáknak ültetésekben-is, meg-kell tartani. Az fákrúl-is, minek-eló'tte el-ültetik, a fölöttéb-való ágakat le kell metélni. Hasonló-képpen a hegyét-is, ha el szenvedheti, és nem igen temérdek, elkeli csapni: hogy egyaránysúk legyenék. Ha pedig nem egyarányúak a tetejek; az-az, egy része kissebb az ágaknak, ugyan még-is mindenikbűl, el kell egy keveset vagdalni, hogy egyaránysúak legyenek: és úgy kell a földben temetni. A kit körülötte jól meg-tapodgyanak, és minden füvet s’ gyamot, a gyökere-körül ki-gyomlállyanak, szorgalmatos kapállással. A fattyú chemeteit ki-irtsák, kik a gyökérbűi ki-nőtenek, azokon kivül, a kik igyenassebek, és ültetni hadgyák. Ügy nevellyék pedig, hogy csak egy tőkéje légyen: s’ ne igen magssan emellyék a föld színétül. A’ szilva-fábúl, igen jó eleven sövényt csinálhatni, hamar és sűrűén női: fő-képpen, ha a magvát rendel ültetik. Az öntözés-is, hasznos nékiek. Némely szilva-fáknak, kivált-képpen a Duránczainak, igen sűrűven nőinek az ágai: Azért, irtogatni kell.

CCIV. A’ szilváknak sokféle külömbségekrűl,sokat írnak némellyek: de mivel az mi nékünk nem igen használ, kivált-képpen, sok féle nevekrűl, hijában-való, versengéseket és villangásokat szaporítani; azért én-is azoknak

286