Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

kel, tudni-illik, Miképpen női;mert ha magátúl jól nevelkedik, nem szükség őtet gyakor kapállással, és ganéjozással terhelni: hanem mértékletessen véle bánni, hogy a száradás belé ne férkezzék. Ha pedig a kertésznek tetszéseszerént, nem akarná fel-venni magát; akkor ne szánnyák tűle a munkát: csak hogy éretlen, és meleg ganéit ne tegyenek hozzá. Az erőtlen, és vékony ágacskáknak nyesésével, nem kel igen sietni, a fiatal és gyönge alma-fákon; mivel az alma-fának, közönségessen keveseb ágai nőinek, hogy-nem-mint más féle fának; mert a szemei ritkák, és távul vannak egy-mástúl: hanem hadgyák a fáján, míg jól megerősödnek. Az-után, a mellyik leg-alkalmatlanb, azt metzhetik-el. De az öreg fákat, gyakrabban megnyeshetik: főképpen, ha az fölöttéb való ágai, igen egy-másbanőlnek, és meg-szaporosznak. Mert ezektűi a mohh esik reájok, ki miatt nem lésznek ollyan gyümölcsözők.

CLXVI. Az Alma-fának nyavalyája, leg-inkább a száradás : avagy Féreg: avagy égés; noha a féreg, inkáb mondatik a körtvély-fa nyavalyájárul. Ez pedig, nem egyébtűi származik; hanem a fának föltöttéb-való táplálásától, kitűi fölöttéb-való nedvességet-is kap: mikor a fában, és a héya-alatt valamely helyen meg-fulad, avagy meg-reked, a melyből féreg terem; mely az héya-alatt, a fát környös körül meg-rágja. Melynek orvoslásáról, ide aláb bővebben írok. Itt csak azt jutatom a kertészeknek eszekbe, a mit ide fellyeb-is meg-írtam: hogy mikor az óltani-való tőkében, avagy ágacskában a béli-körül feketét lát; se abban, se azt ne óltcsa-bé, ha el-akarja kerülni azt a férget, a-vagy szá278