Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

vagy vad alma-fára-is, hogy-nem-mint körtvélyre óltani. A körtvélyt körtvélyre: hanem-ha szüségnek idején, mikor eggyikbűl, vagy másikbúi meg-fogyatkoznék ember. Noha más féle fának-is, de kiváltképpen az Alma-fának óltásában, (a mind oda fel-is meg-jegyzettem) leg-inkább arra kel figyelmezni, mikor az óltani-való tőkét el-fűrészelik: Micsodás a béli-körül; mert ha valamennyire fekete, bizonyos jele az, és elöl-járója a száradásnak. Hasonló-képpen, ha az óltani-való ágacskában-is, a féle fekete fekély találkozik. Sőt még az ollyan ágacskát sem kellene bé-óltani; a kit ollyan fárúl történek melyben efféle száradó nyavalya uralkodik: hanem más fris ágat válaszszanak.

CLXIV. Még egy dologra kel, az Alma-fának óltásában vigyázni: tudni illik, az óltani-való ágacskáknak Külömbségére; mert nem mindenik alkalmatos az óltásra: a melly fogyatkozás, kivált-képpen az Alma-fában tálálkozik. Mert gyakorta annak ágacskái igen hoszszak, és a szemek, avagy bimbók, távul vannak egy-mástúl, a mi ártalmas; mert soha abbúl jó gyümölcs-öző fa nem lészen. Azért, hogy azt el-távoztassák, egy részét annak az igen hoszu veszszőcskének, el kel metszeni: és igy, a meg-maradott szemek, a-vagy bimbocskák, erőssebben, és nyersebben nőinek, s-tenyészőbbek-is lésznek. De job vólna, ha mingyárt elsőben, jó gyümölcs-hozó ágacskát törnének-le. Kinek jeleit, és jó-voltát, bőven meg-írtam oda fel,s-imitt amott.

CLXV. A fiatal alma-fa-körül, szorgalmatos vigyázas

277