Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

a körtvély-ía. Némellyek azt kévánnyák, hogy kétszer esztendőben kapállyák: kivált-képpen, mingyárt az első esztendőben; mert effélével, hamar belé-esik a szárazság melyre igen hajlandó.

CLXII. Némellyek azt mondgyák-s-írják-is, az Almafa-felöl: hogy igen kedvelli az ember vizelletét; azért avval, gyakran öntözik. Némellyek, kecske ganéjt-is kevernek közibe: és úgy öntözik. Némellyek, bor-söprüt töltenek a gyökerére, és avval, édes lészen az almája: s az savanyúságát timporallya. Ha a fa erőtlen, és valami nyavalyája történik: szamár ganéjt, vízzel kevernek-öszve, és avval hat nap öntözik a gyökerét, minek-utánna elenyészik a Nap, addig mig ki-kezd verni. De én efféle vizelletet, oda fel sem jovallottam, s-most sem; mert noha talám valamennyire, a gyümölcsre használna: de a fának káros volna, mivel hamar ki-vesne utánna. Az almafáriák gyökere kevés, és nem női igen mélyen a földbe: hanem, föllyül terjed-el.

CLXIII. Az alma-fát, a meg-hasított fában olthatni leg-jobban; noha némellyek inkább dicsérik, ha a fa- és héy-közzé óltyák: hogy-ím sima, és alkalmatos héya vagyon, olthatni szemré sípra-is: de későn gyümölcsözik, és nem igen tartós. Micsoda fákra ólthatni az Almafát, fel-találod oda fel VI. Rész. n. Cili. Mindazon által, némellyek ollyan vélekedésben vannak; Hogy, leg-job az almát, körtvély-fában oltani: de az én ítéletem-szerént, nem szinte helyessen; mert mindenkor job az almát, vagy immár bé-oltott alma-fára: vagy magon költ alma-fára:

276