Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
VIII. fejezet
el-szenvedhetik a hideget. Hogy pedig, ennek le-írasa rendessebben essék: Elsőben, annak természet-szeréntvaló, tulajdonságát fel-jegyzem. Először azért őszei, vagy kikeletkor; de idején, minek-előtte a téli nedvesség kimégyen a földbűi, kel az Alma-fát ültetni. Az ültetésben pédig, a helyre vigiázzanak szorgalmatossan; mert az alma-fát se ültessenek ollyan helyre, a hol a ganajos verembűi, a víz reá-folyhasson. Mert a felettéb-való tápláló nedvességtűi, a szárazság esik belé: és ha egyszer megkapja, az-után ki nem vehetni belőlle: hanem, elkel a fának veszni. Hasonló nyavalyátúl kel tartani: de nem anynyira, ha a föld mástúl igen zíros. Noha efféle helyek, a körtvély-fának, nem csak nem ártalmassak: de hasznosak-is, és igen segítik, hogy job gyümölcsöt hozzanak. CLXI. Az Alma-fának, leg-alkalmatossabb a középszerű, fekete, és nedves föld, s-hűvös, köves-is inkáb, hogy nem- mint agyagos; mindazon-által, ne légyen olylyan kemény, száraz: hanem, valamennyire nedves; mert attúl igen meg-hevülnek, és száradnak, melytől, az almák férgesek lésznek, s- egy része le-húl, a többi igen aprón maradnak. Azért ollyankor, valami jó rothatt ganéjos földet kel reájok tölteni. Némellyek pedig azt tarttyák, hogy az alma-fát, jó zíros, és nedves fekete földben ültessék. De azok elsőben, nem eggyeznek ezekkel, mind az elölszámlált okokból; mind pedig, hogy a gyönge, és fiatal ágak, nem szenvedhetik a fölöttéb-való meleg ganéjt; ha mind-azon-által-meg-kellene ganéjozni, az, régi, és kevés légyen. Nem-is kéván annyi kapállást az Alma-, mint 275
