Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

sűröven rendel fövénybe, kinn hagyván leveleit; de az Végső öreg leveleit elsőben le-szaggassa. Ha pedig azt akarja, hogy nagy helyt ne foglallyon; akár a’ fal-mellé, akár a’ közepin kerekdéden rakhattya; de úgy, hogy elsőben alul fövényt tölcsön, arra egy rend pctreselymet rakjon: azt fövénnyel megént megtölcsc, arra ismét egy rend petreselymet, s-meg fövényét a’ míg akarja. De meg-lássa, hogy minek-előtte bé-rakja a’ petreselymet, száraz légyen, így ha akarja, mind levelével, s-mind gyökerével élhet.

Egy részét kinn hadhattya a’ kertbe, hogy míg meg nem fagy a’ föld, abbúl hordhasson a’ konyhára. Azért-is hogy ki-keletkor, hamaréb zöld petreselyme lehessen az étkekben; és ha mi gyökeret abbúl magnak akar hagyni, idejjében magot hozhasson: hogy semmint az, a’ kit kikeletkor a’ pinczébül ki-hozván, el-ültetnek. Nem-is köll azt bé-födni, az kit kin hattak, ha meg-fagy-is nem árt neki; hanem, ha igen nagy csattagó dér volna, és sokáig hó nem esnék reá: akkor egy kevés szalmával nem ártana bé-födni.

Azt írják némellyek, hogy ha az halak a’ hal-tartóban meg-betegednének, vagy bádgyadnának, zöld petreselyemmel meg-gyógyulnak. Az Petreselyemnek füve, el vészi az ember lehelletinek büdösségét ha gyakran élvéle: kivátképpen annak, a’ kinek a’ bor szaga szájából ki-lövellik, avagy a’ ki foghagymát evett. Azért afféle emberek, mikor mások között vannak, mindenkor friss petreselyem levelet hordozzanak, s-azt rághiák.

A’ Petreselyemnek mind gyökere, levele igen használ

266