Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

az arena, és kő ellen: ha vizét iszák, vagy levét, főképpen ha édes gyökérrel főzik. Hasonlóképpen ha fördöt csinálnak belőle, az vizelletet-is meg-indíttya. Az Daikáknak, és szoptató Aszonyoknak, nem jó sok petreselymet, ennijek; mert meg-apad az tejek. Ártalmas azoknak is, a’ kiket az nyavalya bánt. Hasznos pedig az Vízi-korságosoknak. Ha ezt Sz. Iván-nap tájban vetik, egész teletszaka zölden marad...

XII. rész

A’ Földi Gyümölcsökről

Értem itt az földi gyümölchökön, nem azokat, a’ kik a’ fákon teremnek; hanem a’ kik az föld színén, és füveken: úgy-mint Uborka, Dinnye, Tök, Bab, Borsó, és több illyen gyümölchök.

Cucumis, Uborka. Az uborkát még a’ Gyermekek-is ösmérik Magyar-Országba; azért nem szükség annak leírásában, az üdöt heában töltenem. Az uborka két féle. Eggyk apróbb, és rövidebb: az másik hoszszú, és némellyk úgy női mint a’ kigyó; némellyk mint a’ kürt Horgassan; némelyk igyenessen el-nyúl: de a’ mi Országunkba nem igen közönséges. Az uborka levelében, növésében, és virághiában igen eggyez a’ dinnyével, és más munkájábann-is; mindazonáltal, külömbség-is vagyon közöttök: mert az uborkának levele hegyessebb, zöldebb, és szörössebb, és közönségessen nagyobb-is; a’ magva-is az uborká267