Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

Lippai János: Veteményeskert (1664)

Apium hortense, Petreselyem. Ez igen közönséges fű a’ kertekben: mivel fölötte gyakran élnek az étekbe véle, mind fűvel, s-mind gyökerével: mind húsba, halba, mind nyersen, főve; az misculantia salátákban, és sásákban. Úgy hogy, alig van egy kertbéli fű, a’ kivel inkább éllyenek a’ konyhán, mint evei; a’ mint ki fog tetszeni az szakácz könyvből. Nem kéván kiváltképpen-való készitet földet: noha az jó, és zsíros földben, nagyobb gyökerei lévélnek. Nem igen szokták ültetni: hanem közönségessen vetni, és jobb hóid fogytára, noha apróbbak a’ levelei; mert ha úyságra vetik, nagyobbak ugyan az levelei, de hamar magba megyen. A’ nedvességet szereti: ha metélik a’ levelét, annál frissebben női, csak a’ szivét ne bántsák. Vethetni ötét Martiustúl-fogva, egész addig, míg a* Nap megtér.

Azt tartyák a’ Petreselyem mag felöl, hogy a’ friss mag, későbben kél-ki; azért mentül réghíebb a’ mag, annál hamarább ki-kél: tudniá-illik, ha öt vagy hat esztendős. Úgy ítélik ugyan, hogy későbben kél-ki a’ friss mag; de szélesebbek a’ levelei: amaz pedig továb tart.

Két féle a’ Petreselyem: Eggijknek síma levelei vannak; az másik fodor. Ez természetibűl-is lehet, s-mesterségáltal-is; mert ha az petreselyem magot, egy kévésé megtörik, minek-előtte el-vetik; fodorlevelei lésznek. Avagy mikor immár ki-kezd kelni, hcngergessen az ember egy

264