Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VII. fejezet

és egyéb ültetni való fűje, és virágja. Ásson egy vermet háró vagy négy ölnyí hoszút, egy ölnyi szélesset, fél ölnyire mélyet. Környös környül támasza meg deszkákkal, hogy bé ne dőllyön: horgyon jó meleg éretlen ló ganét belé, tiporja jól öszve, föllyül tölcsön jó síros fekete földet reá egy jó arasznyira, vesse a’ mit akar belé. De étszaka jól bé fodgye deszkával, avagy szalmából csinált födéllel, és mikor szükséges, szalmát-is tégyen reá, hogy az hideg, avágy dér meg ne ártson a’ veteményeknek; nappal mikor a’ nap melegen süt, nyissa fel, és etszakára bé fedgye. Ezt az vermet a’ fal mellé, vagy sövény mellé csinállya, hogy az verőfény nap estig szolgálhasson reá, és az étszaki szél ne érje. Csinállya pedig Februariusban, vagy Martiusnak elein, az mint idejébben vagy későbben akarja az veteményeket. Mellyeket hóid töltére vessen, ha meg nőnek, ültesse máshová.

99. Valamennyiszer köd vagyon ebben az hóban, anynyi árvíz lévél az esztendőben. Es valahánszor harmat vagyon Martiusban, annyi dér lészen Húsvét után, Augustusban pedig annyi köd.

Azt tartyák némellyek, hogy egy fa se rothad meg, valamellyiket Martiusnak két utolsó napján vágnak le.

100. Az esztendőnek négy részét, négy innepel jegyzették az régiek, kiken kezdődik.

imó. Ki kelet Üszögös Sz. Péter 22. Februarii.

2dó. Nyár Sz. Orbán napján 25. Maji.

3tió. ősz Sz. Symphoronianus 22. Augusti.

4tó. Tél Sz. Kelemen 23. Novembris.

244